A szőlő (Vitis) a szőlőfélék családjának egyik sok fajt és azon belül
sok alfajt magába foglaló nemzetsége. Minden ide tartozó növény közös
jellemzője, hogy fás szárúak, terméseik fürtökben helyezkednek el, és levelük
általában tenyeresen összetett. Hazánk területén több, mint ezer éve
termesztenek szőlőt. Honfoglaló őseink az akkori Dunántúlon már virágzó
szőlőművelést találtak.
A szőlő gyökérzete mélyen hatol a talajba, ezért a tartós szárazságot
is jól tűri. Oldalirányú gyökerek 6-8 méter távolságig is terjedhet. A talajból
kiemelkedő vaskos, fás szárrész a szőlőtőke. A tőkéből hajtanak ki a vesszők,
melyeken levél, kacs, virágzat, majd termés fejlődik. Minden szőlőfürtön több
szőlőszem található. Mindegyik szem egy-egy apró, zöld színű, illatos virág
termőjéből fejlődik ki. A szőlőszem vékony, bőrszerű héján belül lédús
gyümölcshús van. Ebben ülnek a magvak. Az ilyen termés a bogyótermés. A friss
szőlőt gyümölcsként fogyasztjuk. Erre a legalkalmasabbak a szép, nagy szemű,
ropogós húsú csemegeszőlők. Fürtjei jól bírják a szállítást és a tárolást.
Ezzel szemben a borszőlők vékony héjúak, lédúsak és sok cukrot tartalmaznak. Hazai
bor- és csemegeszőlő fajtáinknak egyik őse a ligeti szőlő, mely főként
Délkelet-Európából származik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése